Ugrás a tartalomhoz

Dési Huber István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dési Huber István
Dési Huber István portréja (Sugár Kata felvétele)
Dési Huber István portréja (Sugár Kata felvétele)
Született1895. február 6.[1][2]
Nagyenyed
Elhunyt1944. február 25. (49 évesen)[1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
KitüntetéseiKossuth-díj (1958)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Dési Huber István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Várandós asszony, Dési Huber festménye 1932 körül

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. február 6. – Budapest, 1944. február 25.) posztumusz Kossuth-díjas (1958) magyar festőművész, grafikus. Huber Győző író öccse.

Élete

[szerkesztés]

Apai részről német kisiparos, anyai részről bocskoros nemesi családból származott. Anyja korán meghalt. Apja hamarosan csődbe jutott, ezért anyagi gondok miatt nem tanulhatott. A fővárosban alkalmi munkából élt. Önéletrajza szerint volt munkás, inas, pincér, kifutó, csavargó. Nyolc évig hányódott, a Ganz Vagongyárban vasesztergályosok mellett majdnem kitanulta a szakmát, majd visszament Erdélybe és ügyvéd-írnokként dolgozott, Désen.

Az első világháború kitörésekor önkéntesként bevonult,[4] negyven hónapot töltött harctereken. Tüdőbaja miatt leszerelték. A háború után egy ideig Erdélyben maradt, Désen rajziskolába járt, ahol többek között Szopos Sándor festő oktatta, ugyanakkor apja műhelyében arany- és ezüstművességgel foglalkozott. 1921-ben Budapestre költözött és elhelyezkedett a dr. Polgár-féle ezüstárugyárban. Emellett a Kisképző iparművészeti iskolát, majd a Podolini Volkmann Artúr-féle szabadiskolát látogatta. 1923-ban vette feleségül Sugár Stefániát, barátja, Sugár Andor festőművész nővérét. 1924-től sógorával együtt Olaszországban ezüstművesként dolgozott. A híres képtárak tanulmányozása mellett Torinóban a Quadriennalén és Firenzében a nemzetközi rézkarckiállításon is megjelent. A rézkarc technikájára Kron Béla oktatta. 1927-ben tért vissza Magyarországra, és belépett a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagjai közé. Az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett, 1927–28-ban a Negyedik rend címmel linóleummetszet-sorozatot készített.

Dési Huber István: Déli pihenő

1934-ben egy sarló-kalapács motívumot ábrázoló csendélete miatt letartóztatták.

1930-tól időszakonként szanatóriumba kellett vonulnia, a fronton szerzett tüdőbaja gyógykezelésére. Gyógyulást, pihenést keresni utazott többször Désre, Bátorligetre, Hollókőre, e kis falvakban nemcsak a táj bűvölte el, hanem lakóival is kapcsolatot talált. Egyre növekvő érdeklődéssel és megértéssel fordult a paraszti világ felé, képein sorsuk tolmácsolójává lett. 1936-ban tüdőplasztikai műtétet kellett végrehajtani rajta.

1937-től Rákospalotán dolgozott, ettől kezdve bontakozott ki expresszív korszaka.

A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában helyezték örök nyugalomra.

Művészete, művei

[szerkesztés]
Emléktáblája Budapest IX. kerületében, az Ipar utcában
Dési Huber István sírja a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Pantheonában. Szobrász: Olcsai-Kiss Zoltán, építész: Körner József

Korábban a kubizmus, majd az expresszionizmus kifejezésmódja érezhető művein, Vincent van Gogh drámai festészete erős hatással volt rá. Művészete összekötő volt a Derkovits-féle expresszionizmus és az ún. alföldi iskola expresszív realizmusa között.

  • Sasso del Carmine (rézkarc), 1924
  • Irénke (rézkarc), 1924
  • Giandante X. (rézkarc), 1924
  • IV. rend című, 8 lapból álló linóleummetszet-sorozat, 1928
  • Székely menyecske, 1930
  • Nyitott ablak a dési templommal, 1930
  • Teréz, 1934
  • Öreg csősz, 1934
  • Pihenő szénbányász, 1934
  • Déli pihenő, 1934
  • Vén kubikos, 1934 (megvásárolta a Fővárosi Képtár)
  • Kisöreg (II. változata), 1937
  • Pásztorlány [1]
  • Folyó híddal [2]
  • Öböl [3]
  • A vörös torony [4]
  • Madárdal [5]
  • Budakeszi vörös kémény, 1937 [6]
  • Keserves, 1937
  • Viharmadarak, 1937
  • Szalmakalapos önarckép, 1937
  • Vörösinges önarckép [7]
  • Önkínzó önarckép, 1937
  • Péter és Pál után, 1938
  • Vándor az ablakban, 1939
  • Hollókői öregasszony, 1939
  • Szamos a nyúlgátakkal, 1942
  • Kéksapkás önarckép, 1943
  • Szamos-parti görbe fák, 1943
  • Vízimalom a Szamoson, 1943
  • Bivalyok a Szamosban, 1942–43

Kiállításai

[szerkesztés]
  • 1929 – Kovács Ákos szalonja
  • 1930 – Új progresszív művészek Tamás Galéria
  • 1932 – Ernst Múzeum
  • 1934 – KUT kiállítás
  • 1938 – Ernst Múzeum
  • 1941 – Erns Múzeum (akkor Almásy-Teleki Műintézet)
  • 1947 – Emlékkiállítás, Ernst Múzeum
  • 1948 – Dési Huber István-kör (rézkarcai)
  • 1949 – Emlékkiállítás, Pécs
  • 1956 – Emlékkiállítás, Budapest
  • 1957 – Forradalmi Művészet, Műcsarnok
  • 1959 – Emlékkiállítás, Budapest
  • 1964 – Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria

Díjai

[szerkesztés]

Szakirodalmi munkássága

[szerkesztés]
  • A világnézet mint formateremtő erő a képzőművészetben. In: Forrás 1930. 4. szám
  • A festészeti „izmusok” bírálatához. In: Korunk, Kolozsvár, 1933
  • A magyar képzőművészet új szakasza. In: Korunk, Kolozsvár, 1933
  • A képzőművészet és a társadalom változásai. In: Korunk, Kolozsvár, 1933
  • A művészetről, Budapest, 1959

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Halálának ötödik évfordulójára utolsó lakásának, az Ipar utca 11. számú háznak és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak falán felavatták emléktábláját
  • Szombathelyen, 1976. július 30-án avatták fel Dési Huber István Emlékmúzeumát
  • Budapesten, a Ferencvárosban, a József Attila-lakótelepen utcát neveztek el róla, szintén ezen a lakótelepen található a Dési Huber MűvelőDÉSI Ház, illetve a Dési Huber István Általános Iskola
  • Szépirodalmi alkotás róla: Radnóti Miklós: Nem bírta hát… (vers)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Dési Huber, István, István Dési Huber
  3. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2011. február 18. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
  4. ↑ Dési Huber István Archiválva 2018. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, artportal.hu

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Kállai Ernő: Dési Huber István festményei In: Magyar Művészet, 1938
  • Komor András: Dési Huber István In: Tér és forma, 1943
  • Rabinovszky Máriusz: Dési Huber István emléke In: Szabad Művészet, 1947, 1-2. szám
  • Bortnyik Sándor: Dési Huber István In: Miroir, 1948
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Szabad Művészet, 1954
  • Sas Judit: Dési Huber István emlékére In: Új Írás, 1961. 7. szám
  • Oelmacher Anna: Dési Huber István In: Élet és Tudomány, 1964. 25. szám
  • Dési Huber Istvánné: Dési Huber István. Budapest, 1964
  • Dési Huber István emlékkiállítás katalógusa (bevezette M. Heil Olga), Budapest, 1964
  • Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dési_Huber_István&oldid=27220296”